Váczi Ernő írása

ZSURMÁK

Bordal

Kétszázad magammal ülök a Nemzeti Lovarda Dísztermében – talán utoljára? – és szakszerű, szabatos, magyaros mondatok „illetik” dobhártyámat… Az utóbbi években szokatlan baráti hangulat övez. E baráti hangulatot nem feszélyezi – sajátosan inkább oldottá teszi – a profi, összefogott szervezés. Friss, még nyomda-meleg könyvet lapozgatok, személyre szóló dedikációval.

„Dallos Gyula Lovasiskolája II” könyv bemutatójára gyűltünk össze. Vobeczky Zoltán, a Danubius Rádió sportszerkesztője „moderálja” a beszélgetést. Kérdésözönére a szerző figyelemfenntartó frappáns válaszokat ad, majd némi behízelgő szerénységgel nyugtázza a baráti közönség dicsérő folyamának szólamlásait…

Közben gondolataim felülszárnyalják a dialógusok moraját. Dallos Gyula hangszíne, retorikája visszaidézi az elmúlt évtizedek eszmecseréit, ütköző akarnokságát, megszállott jövőhitét. Szakmai alapossága, mazoista szorgalma, bigott állhatatossága egyedülálló. A fellebbezhetetlen gyémántkeménysége szűkebb baráti körben mégis, sajátosan oldódik, s ironikus humorra, a jobbító szándékú kritikára nyitott. Hirtelen eszembe villan a közös barátunkkal – a hasonló alkatú Fehér Istvánnal - folytatott oda-vissza, szurka-piszka eszmecserék soremléke. Most milyen örömmel simogatná meg ezt a könyvet és szűk baráti körben, huncutul mondana megfellebbezhetetlen kritikát… Közben lapozgatom a Dallos-bibliát. 110 oldalon 84 megnyerő kép. Zömében lovas fotó. S a képaláírások egyetlen magyar hangzású ló-nevet sem tükröznek.

Dallos Gyula örökös magyar bajnok, 4 lóval kivívott 25-szörös országos bajnoki győzelemmel vezeti a hazai lovasaink rangsorát, melyből 11-et Bordal nyergében szerzett. Egy fotó – talán – „néki is kijárt volna”?!

Fehér István az Angelika úti temetőben, Bordal az alagi Derby-nyerők parkja sírkertjében pihen. Nem érhették meg e „lovasbarátság” könyvsikerét.

Budapest, 2008. március 19.

                                                                                                       Váczi Ernő